Egyszer volt, hol nem volt, Persela megpróbált szonettet írni a novemberről.
{ Messzeségben a Hold fénylik, / Miként éj űzi az őzet, / Miként az ős ősz haldoklik. }
Az eső hűvösen izzik,
Ködök takarják a földet.
Csupasz ágakkal szél játszik.
Holló zavarja a csöndet.
Messzeségben a Hold fénylik,
Miként éj űzi az őzet,
Miként az ős ősz haldoklik.
Lassan felcsillan egy kőzet.
Csak halj el hamar, November!
Láttadra búsul az ember.
Mindegyik perced egy átok.
A világ ellened lázad,
Magam is tavaszra várok;
Bűnnel borít be bősz házad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése