Skarlát vadvirágok

T h e  V a m p i r e  D i a r i e s.

Hirtelen felindulásból elkövetett Klefan one-shot. 

Emlékeztek még arra, amikor a 3. évadban Klaus és Stefi együtt gyilkolásztak? Ez a fic annak az időszaknak egy jelenetét mutatja be. 

Angst előfordulhat.

[ zene hozzá itt, kéretlen Klefan fanvideó itt, még kéretlenebb ask JoMo részlet pedig itt. Mert ez az ember egy vattacukor, akit mindenkinek ismernie kéne. ]

Megj.: Ha másért nem is, de Klaus személyiségéért és hangjáért és egész lényéért megéri nézni a Vámpírnaplókat és az Originalsot. Ő a sorozat(ok) legjobb karaktere. 

{ Stefan bágyadtan nézi. Az inge, a keze, a lelke átvöröslik tudata szűrőjén. Nem érez semmi emberit; vadállati jóllakottsága bókokat duruzsol fülébe. }

Veszély.

A suttogása, a pillantása, a léptei – veszélyes. Szeme meg-megvillan az áldozat siralmaiban, beleveszik az elhaló nyögésekbe, a patakzó, rózsapiros vérbe. Szája sarkában győztes, mámoros vigyor ül.

- Jól van, barátom – mondja. A hangsúly a barát szón van; Stefan a barátja, akkor is, különösen akkor, ha erre kényszerítenie kell. Ő az egyetlen, az egyetlen a világon, az egyetlen egy évezred alatt, aki a barátja lehet. Ez a család, a nő, a férfi és a gyerekek – áldozatok barátságuk gyilkos oltárán. Milyen édes, milyen ártatlan ízük van, milyen tökéletesek a szertartásra!

- Klaus – válaszolja a Ripper alázatosan. Állán lecsordul a bő táplálék, a vámpírok étke. Pupillái kitágultak, ösztöne kéjesen dorombol smaragd íriszei közt. Az ölésre hivatott – miért is rejtené ezt az emberség álcája mögé?

A szörnyek nem isznak mókusokból.

***

A tócsák pipacsokként tekergőznek lábaik körül; a szoba: sötét, halálos rét. Napfény nincs.

Klaus egy kiálló idegszálra mered. Az asszony már nem érez bánatot, fájdalmat, nem érez már semmit. Neki, a hibridnek nem kell meghalnia ahhoz, hogy ne érezzen semmit. Leguggol, hogy még egyszer megkóstolja a levadászott állatot. Szemei lehunyva, érzékei megfeszülve – minden sejtjével az ízbe veti magát. Úszik benne.

Stefan bágyadtan nézi. Az inge, a keze, a lelke átvöröslik tudata szűrőjén. Nem érez semmi emberit; vadállati jóllakottsága bókokat duruzsol fülébe.

Éhes vagy még?

***

Tekintetük találkozik. Elégedettek. Vérszomjasak.

Barátságuk mezején állnak skarlát vadvirágok közt. Hullákból előbújó, meggyszínű pipacsok, szőke tincsek pitypangjai, ibolya ruhák redői éltetik kapcsolatukat. A szellő az enyészet illatát hozza feléjük.

Mosolyognak.

Így a legjobb. Ketten az emberiség ellen. Ketten a fajtájuk ellen.

Ketten a barátságuk mezején, a skarlát vadvirágok közt.