I don't wanna be alone tonight

O n c e  u p o n  a  t i m e.

Dr. Whale/Ruby.

Ez a fanfiction már angolul fent volt egyszer az oldalon, de most jövök és újból felteszem, ezúttal magyarul.

Túl rövid? Igen.

Fluff? Bizony.

Nyálas? De még mennyire.

(Ergo kiakaszt hogy a sorozat az első két évadban építgette a kapcsolatukat, aztán a 3.-ban már hirtelen el lettek felejtve, a 4.-ben pedig már egyikőjük sem tűnt fel.)

[ zene ]

{ Csupán néhány lépés választotta el őket, mégis úgy tűnt, mintha évszázadok álltak volna közéjük, egymás melege közé. }

A legfagyosabb éjszaka volt, mióta beköszöntött az ősz; minden sötéten és ijesztően tetszett. Még a hálószobája is leginkább egy ködös, téli rengeteghez volt hasonlatos.

Állig betakarózott vérvörös köpenyébe, remélve, hogy jobban lesz. Ő irányította belső farkasát, mégis valami rettenetestől félt - rettenet volt az, amit a benne lakó állat megtehetett. Ahogyan évekkel ezelőtt megtette. Érezte a telihold hívó erejét, hívta a rohamra, a veszélyes, szenvedélyes kalandba, a vadon világába.

Zajt hallott az ajtó felől, ismerős férfi illata bújt az orrába. A szíve hihetetlen gyorsasággal vert; soha nem gondolta, hogy az emberi szív képes erre. Csupán néhány lépés választotta el őket, mégis úgy tűnt, mintha évszázadok álltak volna közéjük, egymás melege közé.

- Victor. Ne gyere közelebb, nem akarlak bántani – suttogta Ruby, miközben a doktorra nézett.

- Ssh. Itt vagyok. Ne aggódj. Tudom, hogy nem bántanál egy ilyen jóképű férfit – mosolyogta bele barátnője fülébe, ahogy mellé ült. Három hónapja voltak együtt; Piroska még nem számolt el teljesen a múltjával, nem bírt elszakadni tőle. Nem engedte el a gyilkosságot, amit egy másik világban követett el.

- Menj el. Kérlek - nem fejezhette be a mondatot; ajkak tapadtak a sajátjára. Dr. Whale egy nyugtató csókkal próbált segíteni rajta, tudta, hogy ez mindig használ.

- Tudod, hogy soha nem hagynálak el. Tedd ezen túl magad végre – a doktor (valamikor, egy másik életben Frankenstein) szemei felragyogtak, ahogy Rubyra nézett.

- Nem akarok ma éjjel egyedül lenni – mondta végül a nő, és megölelte párját. – Köszönöm, hogy itt vagy velem.

- Szörny a szörnynek, mi örökké együtt leszünk.

Mindketten rátaláltak a boldog befejezésre. Tudták, hogy minden rendben lesz, még a legsötétebb, legkilátástalanabb éjjeleken is, ha kitartanak egymás mellett.