Lobogj, égj, fájj

S u p e r n a t u r a l.

Megstiel darabka, szponzorálta: Ady bácsi. Angst, hurt/comfort (de leginkább csak hurt).

{ Meg félholtan esik a vérpocsolya mellé. Bordája alatt hordja csonka, torz lelkét, miként más a nap melegét. }

Undok, füstös tűz-cafatokban

Hullott reád a nyomoruság

S az iszonyat, ez a vad husáng,

Veri búsan lelked tetőjét

S félek, hogy eloltja a fájást,

Óh, fájás, fájj tovább és jobban.

A hangja egyre kétségbeesettebben hullik vissza rá az égbolt végtelen tükréről. Csillagmilliók néznek vissza rá komolyan, érdektelenül.

- Angyalok! Hát ezek vagytok! Hát ezek vagytok mind!

Megtörten zuhan vissza a néma emlékek közé. Bakancsa sártól és vértől tapad a földhöz, a farmer gyenge lábain zsoltár-csomókban csüng. Fagyos tenyerét szívéhez szorítja, szorítja, mintha ma minden élet elfogyna, mintha ma még a Halál is kegyelemért fohászkodna.

- Clarence! 

A kiáltás suttogássá törpül, apró neszekké, melyeket csak arra járó vándor-lelkek hallhatnak. Meg félholtan esik a vérpocsolya mellé. Bordája alatt hordja csonka, torz lelkét, miként más a nap melegét. Csontjai üvöltve fájnak, mosolya mégis egy bukott angyalé. Egy démoné, aki helyre akarta hozni a világot. Egy nőé, aki olyat szeretett, aki sohasem lehetett az övé. Talán még az univerzum másik oldalán sem. 

- Clarence, figyelj. Te voltál az unikornisom. Te voltál az angyal, aki megmutatta, hogy nem csak a sötétség létezik, hogy lehetek más is, lehetek jobb is.

Törött csuklójára helyezi testsúlyát, hogy még egyszer felnézhessen az égre, felnézhessen a Mennybe – hátha, csak egy pillanatra is, megpillantja a fekete tollakat, az ismerős fényeket. Ha ott is lenne, akit keres, a szemébe csurgó vértől nem látná. Az ilyen mocsok eltakarja még a pislákoló reménysugarakat, a lüktető szerelmeket is.

- Clarence, a fenébe is. Te voltál az, aki megmutatta, hogy még szerethetek, hogy még én is szerethető vagyok.

Neked a tűzvész már az élet.

A félrevert harangos napok,

Kínok, tébolyok és haragok,

Végső szándék, hamvadás-hajnal

S jaj neked, ha elfogy a fájás,

Lobogj, égj, fájj, mert másképp véged.

- Castiel. Itt vagy még? Köszönöm az emlékeket.