2014. november 6., csütörtök

Lovers on the sun



C a p t a i n  A m e r i c a.
Juhuhu, az első fanficem a fandomban! Avagy: A nőcsábász Bucky Barnes és aktuális randevúpartnere, egy napos délutánon a harmincas évek Brooklynjának egy parkjában.

Küldöm ezt is Macy-nek. :)

(és hallgassatok hozzá Keaton Henson bácsit, mert énis ezt tettem, miközben írtam. Keaton bácsi jó. x )

{ Bucky szenvtelenül kereste partnere tekintetét, sötét hajába bele-belekuncogott a szél. Vonásai mögött az istenek rejtőztek, mozdulataiban mintha nimfák kergetőztek volna. }



Lovers on the sun

A brooklyni napfény áthatolt a szürke betontömbök bordáin, áthatolt az utcák merev csigolyáin, áthatolt még az autók apró sejtjein is. A nyár galaktikus magasokból nevetett le a koszos városra, a munkások városára. Vasárnap volt; a fiatalok délutáni randevújukat töltötték ilyenkor.

A nap lassan csordogált le a fiatal lány élénk ruháján, gondosan megkerülve az apró virágmintákat, a hullámzó fodrokat, zsebeket. Karperec csillant – apró, nevető rezgés. Ezer meg millió és még egy színben pompázott a park, s a parkban az emberek hömpölygése. A pokróc durva anyaga a fűszálak éltető zöldjének dörgölőzött, s békésen szuszogott. 

- Azt hittem, a vidámparkba viszel majd – szólalt meg Madeline; hangjában a tavasz csengettyűi zajongtak. Kedvesen végigsimított udvarlója arcán, s gyorsan pirulva félrenézett.
- Az afféle kalandozások nem tennének ilyen finom hölgy kedvére, s végtére is, ez a park is igen vidám – Bucky szenvtelenül kereste partnere tekintetét, sötét hajába bele-belekuncogott a szél. Vonásai mögött az istenek rejtőztek, mozdulataiban mintha nimfák kergetőztek volna.
- Valóban - válaszolta a lány. 

A beszélgetés percekig abbamaradt, ahogy a város tüdejéből magukba szívtak egy keveset. Fagylaltárusok vaníliát kiabáltak, s vaníliát mosolyogtak fáradt, megszokott ál-mosolyokkal, s a levegő megtelt a hűs édesség illatával. A fiatalember szemében a huncut csillogás jelzett – egy pillanattal később már könnyed lépteit dübörögte a föld. Bakancsa fényesre kefélt; divatos ruházatában otthonosan mozogtak izmai. 

**

Az íz emléke bágyadtan simogatta szájpadlásukat. Suttogásuk zenéjére a hársfák válaszoltak s a velük játszó könnyű szelek; s meséltek. Meséltek el nem feledett szerelmeket, könny-illatú iskolatársakat, meséltek a természet költeményeiről, az angyalok nevetéséről – s legfőképpen: egymásról.

- Igen, ebben biztos vagyok. Tíz év múlva is ugyanolyan gyönyörű leszel, akár most, csak egy sokkal, sokkal szebb világban. Két lurkó sürgölődik a lábaid körül, ahogy a vacsorát főzöd uradnak-
- S azt tudod e, Barnes úr, ki lesz az én uram?
- Hiszen te is tudod.

Sokatmondó pillantások, szégyenlős félmosolyok, örömteli hallgatás. A park dallamai elbújtak arcgödreikben, a fülük mögött, a tekintetük mélyén, a szívük útvesztőiben.

**

Kopp, kopp – az aszfalt félénk szavai visszhangoztak a néptelen utcán. Bús, seszínű fellegek hada takarta el a nyári napfény járatait. A zápor megtöltötte az ereszt, majd jólesően végignyargalt a két pár cipő alatt. 

Kopp-kopp-kopp-kopp – válaszolta egyre lelkesebben a karmazsin lakkcipő. 

A fiatalok Brooklyn egy bűzlő sikátorába húzódtak, halkan prüszkölve, hangosan nevetve. Fogaik gyöngysora villódzott a homály leple alatt, arcizmaik sajgón dolgoztak tovább, dolgoztak, dolgoztak, fáradtan, de látszat-fáradhatatlanul. 

- Mondd, ráérsz holnap este, munka után?
- Hatkor végzek.
- Az öltönyödet vedd fel.

Ujjaikat szégyenlősen egymásba fűzték, s csak álltak a város – a világ, az univerzum, az élet – közepén. A mozdulatlanság lüktetett lelkeik között.

5 megjegyzés:

  1. És még azt mertem mondani, hogy én Buckyt el nem fogadom heterónak.
    Na, hát üdv, és akkor merek itt hagyni egy ilyen hozzászólást (nem kritika, mert ebben nem lehet kritizálni, és mert az amúgy se menne nekem).
    Olyan kis könnyed, a színeket magam előtt láttam, ízleltem a jelenetet, szagoltam; kellemes volt. (Látom, te is a fluff embere vagy - az ilyen embereket tisztelem, hogy milyen kis édeseket le tudnak pöckölni az asztalra. *Tapsikol.*)
    Még sok ilyet (mármint Marvelt). :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Buckyt azt mindig mindenkivel ;) Örülök, hogy tetszett, és nyunyunyuu, annak is, hogy így átjöttek neked az érzékekre ható kis micsodáim *w* fluff igen, angst is igen, hát én már csak ilyen vegyeske vagyok. :P

      Nagyon köszönöm, hogy írtál :3 *szétszorongat*

      Törlés
  2. Szia!
    Szerintem ez az első hetero történet, amit Buckyról olvasok, de nagyon tetszett. Tökéletesen átjött a hangulata. "Vonásai mögött az istenek rejtőztek" - ezzel a résszel teljesen megnyertél magadnak. Aztán egyre jobban beleszerettem ebbe a kis szösszenetbe. Nagyon tetszett! :D
    Xoxo.Bri.
    U.I.: Idén a Jézuskától Buckyt kértem, nem tudom, szegény fiú, hogy fér majd be a fa alá...:/ :DDD

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sziia!
      Eddig nekem is ez volt az első és egyetlen sztorim, amiben Bucky hetero :D Nagyon örülök, hogy tetszett, és annak is, hogy írtál! ^^
      Ugh, én annyi mindenkit kértem már a Jézuskától, hogy szerintem az az egy Bucky az simán befér a fa alá :D

      Törlés
  3. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés