T e e n W o l f.
Hirtelen reakciófic az 5x18 után mert jajj Istenkém Mason neee
{ Védj meg magamtól, sírta megint, ahogy gyengéd karok ölelték magukhoz és érezte a könny és a vér illatát a ruhájáról csöpögni és az utálat ontotta bűzét bele a szívébe és ő csak sírt tovább azon a végtelen úton amit nem világítottak csillagok }
Láthatatlan kezébe láthatatlan
kéz olvadt, így rohantak a világ elől, nem én vagyok az és menekültek velük a
fák, a villanypóznák, a pánik utolsó sikolyai, egy szörnyeteg volt, kegyetlen fenevad, dörömbölő, üvöltő, eszmélő szíveik,
a dühös szikrák. Senki nem látta őket, egymást sem látták és szeme tele volt
könnyel és senki sem látta
Sosemvolt gyűlölet marta őt,
megsebzett vadként száguldott az éjszaka forgatagában, sötét felhők,
csillagtalan égbolt alatt. Gondolatai kiszorították a levegőt tüdejéből, nem én
vagyok, nem én vagyok, n e m é n v a
g y o k és a gyilkos önvád kavargott gyomrában én nem lehetek
Nem én vagyok, zokogta megint,
zokogta újra és igazán, Corey, te is
tudod, és Corey nem nézett a szemébe. Az út közepén feküdtek kifulladva és
az égbolton egyetlen csillag sem játszott a hold pedig vádlón nézett le rá TE
VAGY AZ végig te voltál
Védj meg magamtól, sírta megint,
ahogy gyengéd karok ölelték magukhoz és érezte a könny és a vér illatát a
ruhájáról csöpögni és az utálat ontotta bűzét bele a szívébe és ő csak sírt
tovább azon a végtelen úton amit nem világítottak csillagok
Egy fenevad támadta meg az
iskolát, képzelte a szülei aggodalmas szavait, ugye nem esett semmi bajod, anyu
a szörnyeteg én vagyok
én vagyok
Corey, mondd, hogy nem én vagyok,
suttogta szinte hangtalanul, én nem lehetek az, hogyan is lehetnék,
gondolkodjuk, Corey, igaz, ugye, én nem
lehetek, én nem
És a hold kacagott rajta amikor
kinyitotta a szemét, egész éjszaka ott maradt volna egyedül az úton, csak hadd
ölje meg, ÖLJE MEG őt a benne lakó fenevad, erősnek kell lenned, hallotta,
szükségem van rád
senkinek nincs szüksége egy szörnyetegre
és ez a szörnyeteg én vagyok corey bennem lakik vele alszom, a szívemben, az
ereimben, a csontomban él
Hajnalban egy rémálom kergette
tudatát, egy hatalmas fekete árnyék bújt ki bőréből, szemei acélkéken
világítottak és a csillagok sosem világítottak még úgy ahogy rémálma szemei
Nem én vagyok, mondta megint, nem
lehetek, és Melissa aggodalmasan végigsimított az arcán. A kórház ismerős
illata kúszott orrába és gyógyszer ízét érezte nyelve alatt, torkában a sírás
viharfelhője és ő csak zokogott, mikor Liam szemét a fájdalom tompította és
mindene fájt mikor Scott pillantását érezte a lelkén
Srácok, én nem lehetek
nem én vagyok, nem én
na most kicsit lefekszek a padlóra meghalni. köszönöm ezt a gyönyörűséget.
VálaszTörlésna most egy kicsit lefekszek melléd és meghalok veled. és én köszönöm ezeket a szavakat. ;u;
Törlés