2016. május 17., kedd

Szilvamagok


C a p t a i n  A m e r i c a.
A Civil Warban számomra nem volt elég Bucky. Így kénytelen vagyok kiegészíteni a sztorit, most épp ezzel a fic-kel.
Stucky, említés szintjén.

Szenvedjetek. Ahogy én is.

Az álmok belefojtják a takaróba. Nedvesen izzik az ágy, mikor végre kiszabadul belőle. Hullámzik teste és hullámzanak elfojtott emlékei. }



Egyhangú dübörgés rázza a vonatot, nyugodt táj vonul méltóságteljesen a szerelvény mellett. A kabinokban franciául beszélnek. Bucky tud franciául – a Télkatona tud franciául. Nem érdekli, miről beszélnek, nem érdekli, hová tart, nem érdekli, milyen évet írunk épp. Nem érdekli, csak a múlt. A gyilkolások, mészárlások, parancsok előtti múlt.

Előtte egy zacskó szilva hever, még tegnap vette. Kezében jegyzetfüzet és toll.

Írni kezd.

Sütött a nap és Steve megint nagyon beteg volt, láza az egekben, de ő maga alig magasabb a konyhakredencnél. Hörög és köhög és én csak bámulok meredten bámulok a sovány kis testre aki a legjobb barátom és elsütök valami béna viccet a D-vitaminról, ő csak röhög és köhög és alig éri el a gyógyszeres szekrényt annyira alacsony akár egy gyerek és mégis

---

- James Buchanan Barnes. Bucky. Buck.
- Brooklyn.
- Második világháború. Katonaság.
- Hydra.
- Gyilkos szörnyeteg, fém karral.

Ennyit tudok magamról.
Nem tudom, most hol vagyok. Milyen nap van.
Nem tudom, most ki vagyok, és ki voltam.

Bucky. Buck.
Bucky, Bucky, Bucky

(semmit nem jelent)
(Ki a fene az a Bucky?)
---

Egy parkolóban van. Tél van, csend van, hó van és - kívánt - halál.

A boltban a fénylő dobozban láttam meg Steve-t ma délelőtt. Kék jelmez volt rajta meg egy csillagos pajzs. Úgy emlegették: Amerika Kapitány.

Most Budapesten vagyok, holnap már nem itt leszek.

Ahányszor kilépek az utcára, azt remélem, ő jön velem szembe. De mindig csalódok.

---

Steve egyszer megrajzolta nekem a jövőt. Még számtanórán. Volt egy nagy családom: feleségem, gyerekeim, kutyám, házam. Volt egy macskája, meg egy kutyája. És egy fürdőkádja.

Mink van most? Nekem fémkarom, rémálmaim, fejem fölött körző keselyűim. Neki hatalma, szuperereje és hatalmas szíve.

Közel száz évesek lehetünk már.

Steve nem ezt a jövőt rajzolta le nekem számtanon.

A margón firkálgatások: egy pajzs, egy férfi, egy név – Steve Rogers.
Egy szív.
Két szív.

---

Katonai táborban vagyok, az emeletes ágy felső részén, éjszaka van. Valaki horkol. Én levelet körmölök Steve-nek. Írok arról, milyen szörnyű ebédet kaptunk aznap, írok a vastag paplanokról, írok a tűző napról, írok a hiányáról, írok a szépségéről, írok a csókjáról, és írok és írok, sosincs vége, hajnalodik, ébredeznek bajtársaim, és én írok a nevetéséről, a biztos öleléséről, a szarkazmusáról, amivel éveken át túlélte minden nyavalyáját, írok a könnyeiről, írok a reményvesztettségéről, reggelihez készülődünk, nyomás katona 1-2, ki az ágyból, de én csak írok tovább és már három oldalt teleírtam

És nem tudtam, hogy azt a levelet, semelyik levelet nem kapod meg soha
És nem tudtam, hogy soha többé nem fogok tudni levelet írni neked

Most sem írhatok levelet neked, nem, nem, szökésben vagyok, üldöznek, csak te találhatsz rám, csak te, csak te
csak te

---

Az álmok belefojtják a takaróba. Nedvesen izzik az ágy, mikor végre kiszabadul belőle. Hullámzik teste és hullámzanak elfojtott emlékei.

Egy gyilkosság, egy alvás. Két gyilkosság, egy alvás. 1961, egy alvás. 1974, egy alvás. 1976, egy alvás. 1991, egy alvás. Homály és világosság, árnyék és fény, éjszaka és nappal. Sötét és világos.

Ambivalens énkép, paradox életérzés – Ki vagyok?

Ébren vagyok, nem alszom többé. Nem gyilkolok többé. Én nem ő vagyok.

NEM Ő VAGYOK
MIKOR ÉRTED MÁR MEG

én n e m vagyok gyilkos
Bucky Barnes vagyok

Steve Rogers legjobb barátja

---

Bevásárló listát ír, mikor újabb emlékfoszlány dereng elméjében.

- két liter tej
- egy kg cukor
- kávé
- szőke fiú, nyeszlett testalkattal, kék szemekkel, kezében valami olcsó fagylalttal
- egy lány pöttyös ruhában, kirívó vörös rúzzsal, felhúzott szemöldökökkel
- egy fagylalt ízű csók (vanília?)
- egy mérges szempár (nem kék) (barna? zöld?)
- egy csomag rágó
- új pár kesztyű (lehetőleg fekete)
- tollak
- újság (szerdai)
---

Az újság lehozott egy cikket a Bosszúállókról.

James elkezdi kivágni a képet, a jobb kezével, óvatosan, mintha most használna először ollót. Igazán igyekszik, hogy a fotó szép körvonalat kapjon.

A keze megrezzen; Amerika Kapitány feje a földre hullik.
A motelszoba asztali lámpája a földre hullik.
Bucky szíve nagy csörömpöléssel – a földre hullik.

---

És akkor eljött értem Steve. Magas volt és izmos és egyáltalán nem az az ember, akire emlékeztem. De Steve volt és ezt rögtön tudtam.
Bizalmammal belé karoltam és fogtam és fogtam és ő addig el nem engedett, amíg le nem zuhantam arról a vonatról.

Azt kívánom, hogy még mindig, azóta is, rendületlenül fogjon és fogjon és soha többé ne engedjen el.

---

Levesz egy naplót a polcról; a dátumok románul szerepelnek benne. Nem érdekli. Sima, egyszerű, sötét és személytelen napló, nincs benne könyvjelző, sem csat, semmi különleges elem, lapjai fakók.

Tegnap előtt betelt az első füzet.
Nem emlékeztem tisztán azokra az emlékekre, amiket leírtam benne.
Ezeket nem tanulhatom meg.
Nem emlékszem.
Alig vagyok több annál, aki két éve voltam.
Nem emlékszem tisztán.

De a nevemnek már van jelentése.
Bucky vagyok, James Buchanan Barnes, Bucky, Buck.
Bár még egyszer így hívna engem valaki. Bár Steve lenne az.

Steve-re emlékszem. Tisztán. Ő a legtisztább jelenség, a legtisztább emlék, amim valaha is volt. Angyalszerű Steve.

(Nem emlékszem, hittem-e Istenben vagy az angyalokban. Steve-ben hittem; ez biztos.)

10 megjegyzés:

  1. Ez....ez kellett. Fantasztikus úgy, ahogy van. Összetörte kicsit a szívem, és szeretném magamhoz ölelni Buckyt, és ráparancsolni Stevere, hogy védje meg őt. Védje meg őt mindentől.
    Köszönöm, hogy olvashattam!
    Xoxo. Bri.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Steve, húzd ide a segged és védjed a drágánkat, köszi. :D (Ez meg is történt a CW-ben mondjuk, mást se csinált szegény egész film alatt :D)
      Én köszönöm, hogy olvastad, örülök, hogy tetszett! ;u;

      Törlés
  2. Olyan fájdalmaa lelkesedéssel induktam neki, hogy Ez az! Bucky! Sírjunk!Előre!
    ....Aztán a csók szónál majdnem kirepült a kezemből a tablet, mert hogy én erre nem készültem. Legközelebb légy olyan nagyon kedves, és írd oda egy ficihez, hogy ship fici, mert ez hidegzuhanyként érte a kicsi szívemet s nehogy más is így járjon véletlen. ;----; De Stuckynak biztos jó fici volt, csak így, csak így, nem ezzel számoltam. ><"
    Viszont csak írok ide mert azért elolvastam, és Buck emléktöredékei tetszettek, főleg ahogy változott a listája önmagáról az elejéhez képest a végén :)) meg pici Steve betegségének az emléke, nyühhh <\3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jaj, igen ne haragudj! ^^" Nem tettem ki, pillanat és kint lesz. :')
      Óóó köszönöm, örülök, hogy ebből a hirtelen sokkból azért felépültél és végigolvastad :D PiciSteve igeen, mindig örök téma, de valahogy meghatározó szerves része Bucky múltjának.
      Köszönöm a kommentet és a javítást ♥

      Törlés
    2. Semmi gond, jótékony hiba volt így már én is jobban odafigyelek majd a cimkéimre, mert lám mennyi múlik azon hogy pontosan jegyezzük ki mivel számolhat a kedves olvasó :D
      PiciSteve meg annyira nyühhhhhhh hogy az már nagyon nyuhhhhhhhh. *legértelmesebb megnyílvánulásaim egyikét tapasztalhattuk* What can I say, mégis csak egy kedvencről van szó :3

      Törlés
    3. Így igaz, mindenki jól járt. :D
      PiciSteve-ről meg még fogok írni, hajjaj (és remélem te is :3) meg most ez a Bucky-mizéria, háát... bővülni fog a Marvel-táram, ez biztos. :DD

      Törlés
  3. Csatlakoznék az előttem , gyönyörűen, fantasztikusan, csodás lett!!♥♥♥

    Ölel,
    Elisabet♥

    (még két szív, hogy pótoljam azt ami összetört bennem olvasás alatt:♥♥)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm ezeket a kedves szavakat! ;u; Nagyon örülök, hogy tetszett, és hogy írtál. :3 ♥

      Törlés
  4. ... *Sóhajt.*
    Ez egy kemény menet volt, nekem is, Buckynak is.

    Jajholkezdjem.
    Imádom a szerkesztéseid ficen belül - kifejezőek, mikor ömlesztve van; mikor külön, ízekre szedve szavanként; mikor mintha csak egy behajtott szamárfülön díszelegne vagy rejtenék el. Olyan volt, mint tényleg egy kis könyv, mint tényleg egy napló, de közben mégis Bucky története, nem csak az emlékei.
    És amilyennek megmaradtak ezek az emlékek, most is olyan darabos a jelenje. De most már tudja. Már tudja, hogy Steve Steve, hogy ő Bucky, hogy Steve és Bucky, vannak, egymásnak.

    Köszönöm ezt a pár perc sokkot, amiben végül is az összetört szívemért áldozott néma csönd megvolt. És meggyászoltam őket is, de a történet keserédesen sírva megmosolyogtatott.

    (Még több ilyet, igen.
    Steve meg igazán jöhetett volna korábban, hogy megmentse a kis krumplimat.
    És rájöttem, az utalásszerű, töredékes Stucky a nagy gyengém.
    MégtöbbolyancsókotmintamireBuckyemlékszikigen.)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Millió és még egy hatalmas bocsánat a kései válaszért, a héten két szigorlatom volt és a vizsgaidőszaknak még mindig nincs vége ._.

      Először is nagyon köszönöm a kedves szavakat! ♥

      Igazából fogalmam sincs, hogy reagáljak erre a rengeteg dicséretre, amit tőled kaptam - annyira örülök, hogy mindezek a gondolatok benned megfogalmazódtak olvasás közben, el nem tudom mondani, mennyit jelent, hogy sikerült átadnom a gondolataimat úgy, hogy azok benned tovább fejlődhessenek. Steve és Bucky, együtt, egymásnak, mindig és mindig és örökké. :)

      És köszönöm a szavaidat, esküszöm, nincs ami ennél engem jobban inspirálna. ♥ (Igazából csak odavagyok a roppanó/törő szívek zajáért, haha)

      (Ígérem-ígérem jön majd még, ha lesz időm szusszanni. :DD)

      Törlés