2016. május 20., péntek

Ha én lennék


C a p  t a i n  A m e r i c a.
Szóval az úgy volt, hogy dúdolgattam magamban {ezt} a dalt, és egy merész ötletem támadt. Nem tudom, hogy fluff-e vagy crack-e, döntsétek el ti. :D (Valamint a karakterek kicsit -nagyon- OOC-k, így kezdjetek neki. :'D)
Plátói szerelmes Tony, plátói szerelmes Bucky, és egy gyanútlan, naiv Steve.

{Másnap reggel egymás ölében terpeszkedve kelnek fel. Köntöseik félig lecsúszva, pizsamanadrágjaik félig felcsúszva lengenek rajtuk; testrészeik pedig olyan bonyolult helyzeteket foglalnak el, mintha csak twistereztek volna közvetlenül elalvás előtt.}



Ha én lennék a szerelmed / Minden máshogyan menne / Te is máshogyan mennél / El tőlem, mint tegnap este

Hajnal van, kávéillatú hajnal; Tony le sem feküdt aludni. Illetve lefeküdt, be is takarózott, de nem jött a szemére álom. Fordult balra, Steve. Fordult jobbra, Steve. Fordult a hátára: Steve, fölső nélkül. Fordult a hasára: Steve, alsó nélkül.
Steve, Steve, tudata legmélyén is Steve.

Előző este Kapitány a műhelyébe látogatott, valami tervrajzokat kért, Tony nem emlékezett a szavaira, de emlékezett hangjának lejtésére, mosolyának vonalára, csípőjének vonalára. Legfőképp arra, igen. Aztán Kapitány csak úgy egyszerűen, egy néma biccentés után kilibbent a helyiségből. Csak úgy, mintha nem vette volna észre a tüzet Tony szemében, mintha nem vette volna észre, hogy Tony csókot dobott neki, mintha nem vette volna észre, hogy a férfi jobbjával az ölét takargatja.

Szóval hajnal van, és Tony a kávéját iszogatja egy szál alsónadrágban, a konyhapadlón üldögélve.

Lehet, hogy Steve tényleg nem vette észre.


Ha én lennék a szerelmed / Szeretnél mert megszoktad / Ahogy megszokásból rugdalod / Magad elé az álmokat

Bucky az éjjel a múltról álmodott; pontosan arról az esetről, amikor Steve-vel közösen fürödtek, mert fogytán volt a meleg víz, és Rogersék nem engedhették meg azt a luxust, hogy külön-külön fürödjenek. Így aztán együtt kucorogtak a parányi kádban, Buck ölében a gyönge Steve, kezében szappan, hajában a lemenő nap sugarai, amik behálózták az apró szobát.

- Hé, Steve! Arra gondoltam, fürödhetnénk ma együtt, tudod, a régi szép idők emlékére – kacsint rá a lépcsőfordulóban a férfire.
- Már nem kell nélkülöznünk, Buck, nyugodtan tele is eresztheted a kádat, és annyit lehetsz benne, amennyit csak akarsz – válaszolja ő, majd miután megfogja a vállát, ragyogó szemmel hozzáteszi -, sőt, még az én tusfürdőmet is használhatod, ha gondolod.

Majd továbbsiet, gyanútlanul, mint mindig.


Ha én lennék a szerelmed / Biztos nevetnél néha / Persze nem többször mint most / Csak rosszabb vicceken ha én a

Egy csúnya bűnözőüldözésnek a kellős közepén vannak; mindenkiről folyik a víz, a tűző nap perzseli őket. Steve egy viszonylag nyugodt percben leveszi a maszkját, hogy gyorsan megtörölje gyöngyöző homlokát. Arany tincsei kócosan, csomókba tapadva lógnak szerteszét.

- Veled aztán nem lehetne reklámozni a hajlakkokat – vakkantja oda neki Tony, magában pedig azt gondolja, hogy talán más reklámokhoz a férfi tökéletes lehetne; fehérnemű-reklámok, tusfürdő-reklámok…
Kapitány prüszkölve felnevet.
- Tudod, egyszer a helyi kórház reklámarca voltam, mint visszatérő vendég – nyögi Steve, majd egy elegáns mozdulattal hátrasimítja hajkoronáját, hogy visszavehesse a maszkot. – Bár nem jöttek többen, gondolták, mi értelme lenne, hiszen engem sem tudtak ott végérvényesen meggyógyítani.

- Szívesen lettem volna ápoló abban a kórházban… - suttogja magának a férfi, majd egy határozott mozdulattal ellöki magát a talajról, hogy ismét a bűnöző nyomába eredhessen.


Ősszel mindig lemennénk / A tengerpartra szlottyos fügét / Enni a kiégett fű közül / Akkor ha én lennék

Bucky a vízparton ücsörög; annál a fánál, ahová kimentette a vízből Steve-t. Már érti, kezdi érteni, miért tette, de nem mondaná el semmi pénzért.
Steve robogóval jön, jó messziről vigyorog és integet. Bőrdzseki van rajta és kockás ing; Bucky fogja a fejét ezen a botláson. De nem szól semmit, csak némán visszainteget, és úgy tesz, mintha Steve nem egy ezer éves Simsonon érkezett volna, hanem legalább egy Kawasakin.
Azt beszélték, hogy tartanak egy nyugodt, piknikezős délutánt, csak ők ketten. Persze nem volt kimondva, hogy ez randi lenne, de Bucky annak vette. Steve nem.

Pokrócot, szalvétát egyikőjük sem hozott, így a szilvát, almát, fügét és mekis csibefalatokat zacskókból, néha a földről eszik, mintha megint a régi időkben lennének. Kivéve, persze, hogy akkor nem engedhették meg maguknak a mekit, meg a gazdasági válság miatt be is voltak zárva a gyorséttermek. Szóval Bucky és Steve először esznek együtt igazi 21. századi műkaját.

- Te mit hoznál abból az időből ebbe az időbe, ha megtehetnéd? – kérdezi nagyon helyes grammatikai és stilisztikai szerkesztéssel Steve, két nyitott szájjal csámcsogás között.
- Én azt, hogy akkor még sokkal többet voltunk együtt, és csak én voltam neked, nekem pedig csak te voltál – feleli Bucky nagyon megfontoltan, hiszen ezzel a kezdéssel szeretné bevezetni azt a jó érvet, miszerint ő lehet az egyedüli társ a szőkének, egy társ pedig társ mindig és mindenhol, ugyebár.
- Más időket élünk, Buck. Már az egész világnak szüksége van rám; nekem pedig még mindig szükségem van rád, ez nem változott – mosolyodik el Steve, és éppen elkapja Bucky bosszús pillantását. 


Ha én lennék a szerelmed / Sok szerencsét hozzám / Ígérem nem leszel hibás / De sok múlik majd a kémián

- Te mondd csak Steve, nem akarsz magadnak egy párkapcsolatot? – kérdez rá a dologra egyértelműen Tony, miután már megunta a hasztalan jelküldözgetéseket. A laborban vannak, csak ketten (meg Jarvis, de ő nem számít).

Steve pironkodik, nem válaszol egyből. Toporog, járkál, nézelődik. Mikor Tony megköszörüli a torkát negyedjére is, végre felé fordul.

- Nézd, nem hiszem, hogy egy kapcsolat most beleférne az életembe – válaszolja. De nem őszinte, ezt mindketten tudják.
- Ezt mondogattad tiniként is? Hogy meg kell mentened a világot, de legalábbis Amerikát, ezért inkább maradsz aggszűz? - Gúnyos a hangnem és gúnyos hozzá a mimika.
- Tudod, hogy nekem mindig is fontos volt az, hogy végre igazság legyen a földön, és bármit megtettem azért, hogy minél kevesebb rossz ember bűnözzön, gyilkoljon a világon – tér ki a konkrét válaszadás alól. Izzadt tenyerét zavartan dörgöli melegítőjébe.
- Jó, akkor máshogy kérdezem: pasit akarsz, vagy csajt? – Tony egyre türelmetlenebb, bal lábával dobog és szemöldökét húzogatja.
- Várok arra, aki a legmegfelelőbb hozzám; aki nem bánja ezt az életmódot, amit folytatok – nyílik meg végül Steve, bár a kérdésre még mindig nem válaszol igazán.
- És úgy gondolod, itt a toronyban nem akadna ilyen személy?
- Miről beszélsz? Ti mind a barátaim vagytok – Steve végképp összezavarodik. Már bánja, hogy ez a beszélgetés megtörtént kettejük között.

Sietve távozik, de nem tudatosul benne, hogy éppen egy barátzónát osztott ki.

- Uram, ön barátságzónába került – tájékoztatja Jarvis nyugodtan teremtőjét.


Ha én lennék a szerelmed / Rám mondanád hogy ez Ő / Csak el kéne hinned / És úgy kellenék neked mint a levegő

- Szóval ez ő – zárja le monológját Steve, és büszkén kihúzza magát.

Vízió elismerően néz rájuk, és próbál egy mosolyfélét kisajtolni magából. Nem igazán sikerül.

- Ja, ez vagyok én – erősíti meg Bucky; bár kételkedik a róla előadott sztori igazságában, mégis inkább enged, nem áll le vitatkozni.
- Különösen tetszett az „Ő a legjobb barátom, mert” kezdetű mondat – próbálkozik ismét a harmadik fél. Amikor megkérte Steve-t, hogy mutassa be neki Bucky-t (hiszen eddig még nem találkoztak), nem számított egy ilyen hosszú és tartalmas kiselőadásra, de még egy rövidebb bemutatóra sem. Csak egy névre. Egy kézfogásra.
- Hát igen, sok jó kalandot éltünk át együtt – veregeti vállon barátját Steve, anélkül, hogy észrevenné a másik borzongását a csupasz bőrén. Mert persze Bucky felsőteste meztelenül ragyog a jelenlévőkre; ma este még a fémkarja sem zavarja annyira, mint máskor. Végigfut rajta a bizsergés.

Steve véletlenül otthagyja a kezét, 1, 2, 3, sok másodpercig.


Bucky hálát ad az égnek, amiért egy laza, de diszkrét melegítőt vett fel reggel.



Ha én lennék a szerelmed / Biztos sokszor bántanálak / Hogy tudsz így szeretni?

Hárman ülnek a kályha előtt: Tony, Bucky és Steve. Steve nagyot kortyol kakaójából, maga alá húzza pizsamás lábait, és folytatja.

- Azt szeretem bennetek, legjobb barátaimban, hogy mindig meghallgattok, és megbízhatok bennetek. Elviselhetetlen vagyok néha, ezt mindketten tudjátok: állandóan kritizálok, nekem semmi sem jó. Hogy tudtok így szeretni?
A másik kettő összevigyorog, de nem felelnek egyből.
- Azért szeretünk, aki vagy – mondja végül Bucky, és biztatólag megsimogatja Steve hátát.
- Azért szeretünk, akivé minket formálsz – kontráz rá Tony, és biztatólag megsimogatja Steve combját.

Másnap reggel egymás ölében terpeszkedve kelnek fel. Köntöseik félig lecsúszva, pizsamanadrágjaik félig felcsúszva lengenek rajtuk; testrészeik pedig olyan bonyolult helyzeteket foglalnak el, mintha csak twistereztek volna közvetlenül elalvás előtt.

Először Tony, majd Bucky nyom gyenge puszit Steve arcára. Kapitány álmában elmosolyodik, és szusszant egy nagyot.

10 megjegyzés:

  1. "- Uram, ön barátságzónába került – tájékoztatja Jarvis nyugodtan teremtőjét." - Jarvis, az isten áldjon meg... :D
    Viszont fantasztikusan feldobtad a napom ezzel a fic-kel, köszönöm szépen az élményt, ezek a srácok mind tündériek. :D :3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jarvis az új Captain Obvious. :D
      Nagyon örülök, hogy adtam valamit a napodhoz! :3 (És tündériek. Hmm. Bosszúállók tündér AU? :DDD #vizsgaidőszak #inkábbírnékmégnyolcezerficetminthogytanuljak #szépazélet)

      Köszönöm a kommentet! ;u;

      Törlés
  2. Szia!
    Ez olyan aranyos volt, hogy hihetetlen. :D Bucky és Tony hiába próbálkoznak, mert Steve elképesztő milyen kis vaksi és naiv, édes szíve. :D És tökéletesen illett hozzájuk a dalszöveg, egyszerűen aah. :DD
    Xoxo.Bri.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Steve már csak ilyen. :D Örülök, hogy tetszett, és hogy írtál! :3 (És ugyeeee, annyira őőők.)

      Törlés
  3. "- Uram, ön barátságzónába került – tájékoztatja Jarvis nyugodtan teremtőjét."
    Jó, kész, eddig is nagyon tetszett, de ez a sor ez mindent vitt, ezen hangosan felröhögtem. XD De a többi része is nagyon jó lett, végre valami vidám fic velük, mindhármukkal (!), és Tony és Bucky nem utálják egymást, és oké, megvettél kilóra :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem, hát ha már megemlítettem a bekezdésben, legyen már neki is valami szerepe. :DDD És én is úgy gondoltam, hogy így a rengeteg angst után/között/előtt kell ennyi feszültséglevezetés, hogy egy kicsit félretegyük a bosszúszomjukat és a nézeteltéréseiket, és csak szeressék egy kicsit egymást. :3
      Köszönöm a kommentet, örülök, hogy tetszett. ♥

      Törlés
  4. Hellóka. c:
    Ez valami eszméletlen édes volt, amilyen szerencsétlen volt mindenki, Steve meg értetlen, és azok a kis apró dolgok, amiken (fel)izgult mindenki.
    Nagyon hiányzott a lelkemnek valami ilyen *gesztikulál az egész fic felé*, ami vidám és könnyed és Bucky/Steve/Tony. Mert senki se szerette eddig rajtam kívül ezt a hármast, mert #ShipWar. De most úgy megkönnyebbültem (azért is, mert összejöttek.)
    Szóval köszönöm az élményt, nagyon jókat nevettem, a zenét pedig nem ismertem eddig, de már fél órája szerintem nonstop ezt hallgatom. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Óóó, nagyon-nagyon örülök, hogy tetszett! *w* És annak is, hogy eltaláltam ezzel, ami hiányzott a kis lelkednek. :3 És hát a sok angst meg feels-hegyek, meg shipwar, meg miegymás után azért nem rossz az, ha néha béka is van. :P
      Amúgy én olvastam egyszer egy hasonlót, ami Tony/Steve/Bucky, ez az: http://doctoranddetective.blogspot.hu/2015/04/milk-and-two.html

      Én köszönöm, hogy írtál! ;u;

      Törlés
    2. Nem tudom, hogy az a béka direktes elírás volt-e, de imádom. <3

      Ésúristenköszönömelolvastamésaarrrr.

      (Igyekszem aktív olvasó lenni a követett blogjaimon, so... Meg ideje is volt felnéznem ide. .w.)

      Törlés
    3. Jajj, nem. :'D De azért örülök, hogy tetszett a typo-m. xD

      Na, helyes. Lassan én is a vizsgaidőszak végére érek és akkor belevetem magam mindenféle földi örömökbe. :D

      Törlés