C a p t a i n A m e r i c a.
Szóval az úgy volt, hogy dúdolgattam magamban {ezt} a dalt, és egy merész ötletem támadt. Nem tudom, hogy fluff-e vagy crack-e, döntsétek el ti. :D (Valamint a karakterek kicsit -nagyon- OOC-k, így kezdjetek neki. :'D)
Plátói szerelmes Tony, plátói szerelmes Bucky, és egy gyanútlan, naiv Steve.
{Másnap reggel egymás ölében terpeszkedve kelnek fel. Köntöseik félig lecsúszva, pizsamanadrágjaik félig felcsúszva lengenek rajtuk; testrészeik pedig olyan bonyolult helyzeteket foglalnak el, mintha csak twistereztek volna közvetlenül elalvás előtt.}
Ha én lennék a szerelmed / Minden máshogyan menne / Te is máshogyan
mennél / El tőlem, mint tegnap este
Hajnal van,
kávéillatú hajnal; Tony le sem feküdt aludni. Illetve lefeküdt, be is
takarózott, de nem jött a szemére álom. Fordult balra, Steve. Fordult jobbra,
Steve. Fordult a hátára: Steve, fölső nélkül. Fordult a hasára: Steve, alsó
nélkül.
Steve, Steve,
tudata legmélyén is Steve.
Előző este
Kapitány a műhelyébe látogatott, valami tervrajzokat kért, Tony nem emlékezett
a szavaira, de emlékezett hangjának lejtésére, mosolyának vonalára, csípőjének vonalára. Legfőképp arra,
igen. Aztán Kapitány csak úgy egyszerűen, egy néma biccentés után kilibbent a
helyiségből. Csak úgy, mintha nem vette volna észre a tüzet Tony szemében,
mintha nem vette volna észre, hogy Tony csókot dobott neki, mintha nem vette
volna észre, hogy a férfi jobbjával az ölét takargatja.
Szóval hajnal
van, és Tony a kávéját iszogatja egy szál alsónadrágban, a konyhapadlón
üldögélve.
Lehet, hogy
Steve tényleg nem vette észre.
Ha én lennék a szerelmed / Szeretnél mert
megszoktad / Ahogy megszokásból rugdalod / Magad elé az álmokat
Bucky az éjjel
a múltról álmodott; pontosan arról az esetről, amikor Steve-vel közösen
fürödtek, mert fogytán volt a meleg víz, és Rogersék nem engedhették meg azt a
luxust, hogy külön-külön fürödjenek. Így aztán együtt kucorogtak a parányi
kádban, Buck ölében a gyönge Steve, kezében szappan, hajában a lemenő nap
sugarai, amik behálózták az apró szobát.
- Hé, Steve!
Arra gondoltam, fürödhetnénk ma együtt, tudod, a régi szép idők emlékére –
kacsint rá a lépcsőfordulóban a férfire.
- Már nem kell
nélkülöznünk, Buck, nyugodtan tele is eresztheted a kádat, és annyit lehetsz
benne, amennyit csak akarsz – válaszolja ő, majd miután megfogja a vállát, ragyogó
szemmel hozzáteszi -, sőt, még az én tusfürdőmet is használhatod, ha gondolod.
Majd
továbbsiet, gyanútlanul, mint mindig.
Ha én lennék a szerelmed / Biztos nevetnél
néha / Persze nem többször mint most / Csak rosszabb vicceken ha én a
Egy csúnya
bűnözőüldözésnek a kellős közepén vannak; mindenkiről folyik a víz, a tűző nap
perzseli őket. Steve egy viszonylag nyugodt percben leveszi a maszkját, hogy
gyorsan megtörölje gyöngyöző homlokát. Arany tincsei kócosan, csomókba tapadva
lógnak szerteszét.
- Veled aztán
nem lehetne reklámozni a hajlakkokat – vakkantja oda neki Tony, magában pedig
azt gondolja, hogy talán más reklámokhoz a férfi tökéletes lehetne;
fehérnemű-reklámok, tusfürdő-reklámok…
Kapitány prüszkölve
felnevet.
- Tudod,
egyszer a helyi kórház reklámarca voltam, mint visszatérő vendég – nyögi Steve,
majd egy elegáns mozdulattal hátrasimítja hajkoronáját, hogy visszavehesse a
maszkot. – Bár nem jöttek többen, gondolták, mi értelme lenne, hiszen engem sem
tudtak ott végérvényesen meggyógyítani.
- Szívesen
lettem volna ápoló abban a kórházban… - suttogja magának a férfi, majd egy
határozott mozdulattal ellöki magát a talajról, hogy ismét a bűnöző nyomába
eredhessen.
Ősszel mindig lemennénk / A tengerpartra
szlottyos fügét / Enni a kiégett fű közül / Akkor ha én lennék
Bucky a
vízparton ücsörög; annál a fánál, ahová kimentette a vízből Steve-t. Már érti,
kezdi érteni, miért tette, de nem mondaná el semmi pénzért.
Steve
robogóval jön, jó messziről vigyorog és integet. Bőrdzseki van rajta és kockás
ing; Bucky fogja a fejét ezen a botláson. De nem szól semmit, csak némán
visszainteget, és úgy tesz, mintha Steve nem egy ezer éves Simsonon érkezett
volna, hanem legalább egy Kawasakin.
Azt beszélték,
hogy tartanak egy nyugodt, piknikezős délutánt, csak ők ketten. Persze nem volt
kimondva, hogy ez randi lenne, de Bucky annak vette. Steve nem.
Pokrócot,
szalvétát egyikőjük sem hozott, így a szilvát, almát, fügét és mekis
csibefalatokat zacskókból, néha a földről eszik, mintha megint a régi időkben
lennének. Kivéve, persze, hogy akkor nem engedhették meg maguknak a mekit, meg
a gazdasági válság miatt be is voltak zárva a gyorséttermek. Szóval Bucky és
Steve először esznek együtt igazi 21. századi műkaját.
- Te mit
hoznál abból az időből ebbe az időbe, ha megtehetnéd? – kérdezi nagyon helyes
grammatikai és stilisztikai szerkesztéssel Steve, két nyitott szájjal
csámcsogás között.
- Én azt, hogy
akkor még sokkal többet voltunk együtt, és csak én voltam neked, nekem pedig
csak te voltál – feleli Bucky nagyon megfontoltan, hiszen ezzel a kezdéssel
szeretné bevezetni azt a jó érvet, miszerint ő lehet az egyedüli társ a
szőkének, egy társ pedig társ mindig és mindenhol, ugyebár.
- Más időket
élünk, Buck. Már az egész világnak szüksége van rám; nekem pedig még mindig
szükségem van rád, ez nem változott – mosolyodik el Steve, és éppen elkapja
Bucky bosszús pillantását.
Ha én lennék a szerelmed / Sok szerencsét
hozzám / Ígérem nem leszel hibás / De sok múlik majd a kémián
- Te mondd
csak Steve, nem akarsz magadnak egy párkapcsolatot? – kérdez rá a dologra
egyértelműen Tony, miután már megunta a hasztalan jelküldözgetéseket. A
laborban vannak, csak ketten (meg Jarvis, de ő nem számít).
Steve
pironkodik, nem válaszol egyből. Toporog, járkál, nézelődik. Mikor Tony
megköszörüli a torkát negyedjére is, végre felé fordul.
- Nézd, nem
hiszem, hogy egy kapcsolat most beleférne az életembe – válaszolja. De nem
őszinte, ezt mindketten tudják.
- Ezt
mondogattad tiniként is? Hogy meg kell mentened a világot, de legalábbis
Amerikát, ezért inkább maradsz aggszűz? - Gúnyos a hangnem és gúnyos hozzá a
mimika.
- Tudod, hogy
nekem mindig is fontos volt az, hogy végre igazság legyen a földön, és bármit
megtettem azért, hogy minél kevesebb rossz ember bűnözzön, gyilkoljon a világon
– tér ki a konkrét válaszadás alól. Izzadt tenyerét zavartan dörgöli
melegítőjébe.
- Jó, akkor
máshogy kérdezem: pasit akarsz, vagy csajt? – Tony egyre türelmetlenebb, bal lábával
dobog és szemöldökét húzogatja.
- Várok arra,
aki a legmegfelelőbb hozzám; aki nem bánja ezt az életmódot, amit folytatok –
nyílik meg végül Steve, bár a kérdésre még mindig nem válaszol igazán.
- És úgy
gondolod, itt a toronyban nem akadna ilyen személy?
- Miről
beszélsz? Ti mind a barátaim vagytok – Steve végképp összezavarodik. Már bánja,
hogy ez a beszélgetés megtörtént kettejük között.
Sietve
távozik, de nem tudatosul benne, hogy éppen egy barátzónát osztott ki.
- Uram, ön barátságzónába került – tájékoztatja Jarvis
nyugodtan teremtőjét.
Ha én lennék a szerelmed / Rám mondanád hogy
ez Ő / Csak el kéne hinned / És úgy kellenék neked mint a levegő
- Szóval ez ő
– zárja le monológját Steve, és büszkén kihúzza magát.
Vízió
elismerően néz rájuk, és próbál egy mosolyfélét kisajtolni magából. Nem igazán
sikerül.
- Ja, ez
vagyok én – erősíti meg Bucky; bár kételkedik a róla előadott sztori
igazságában, mégis inkább enged, nem áll le vitatkozni.
- Különösen
tetszett az „Ő a legjobb barátom, mert” kezdetű mondat – próbálkozik ismét a
harmadik fél. Amikor megkérte Steve-t, hogy mutassa be neki Bucky-t (hiszen
eddig még nem találkoztak), nem számított egy ilyen hosszú és tartalmas
kiselőadásra, de még egy rövidebb bemutatóra sem. Csak egy névre. Egy
kézfogásra.
- Hát igen,
sok jó kalandot éltünk át együtt – veregeti vállon barátját Steve, anélkül,
hogy észrevenné a másik borzongását a csupasz bőrén. Mert persze Bucky
felsőteste meztelenül ragyog a jelenlévőkre; ma este még a fémkarja sem zavarja
annyira, mint máskor. Végigfut rajta a bizsergés.
Steve
véletlenül otthagyja a kezét, 1, 2, 3, sok másodpercig.
Bucky hálát ad
az égnek, amiért egy laza, de diszkrét melegítőt vett fel reggel.
Ha én lennék a szerelmed / Biztos sokszor
bántanálak / Hogy tudsz így szeretni?
Hárman ülnek a
kályha előtt: Tony, Bucky és Steve. Steve nagyot kortyol kakaójából, maga alá
húzza pizsamás lábait, és folytatja.
- Azt szeretem
bennetek, legjobb barátaimban, hogy mindig meghallgattok, és megbízhatok
bennetek. Elviselhetetlen vagyok néha, ezt mindketten tudjátok: állandóan
kritizálok, nekem semmi sem jó. Hogy tudtok így szeretni?
A másik kettő
összevigyorog, de nem felelnek egyből.
- Azért szeretünk,
aki vagy – mondja végül Bucky, és biztatólag megsimogatja Steve hátát.
- Azért
szeretünk, akivé minket formálsz – kontráz rá Tony, és biztatólag megsimogatja
Steve combját.
Másnap reggel
egymás ölében terpeszkedve kelnek fel. Köntöseik félig lecsúszva, pizsamanadrágjaik
félig felcsúszva lengenek rajtuk; testrészeik pedig olyan bonyolult helyzeteket
foglalnak el, mintha csak twistereztek volna közvetlenül elalvás előtt.
Először Tony, majd
Bucky nyom gyenge puszit Steve arcára. Kapitány álmában elmosolyodik, és
szusszant egy nagyot.
"- Uram, ön barátságzónába került – tájékoztatja Jarvis nyugodtan teremtőjét." - Jarvis, az isten áldjon meg... :D
VálaszTörlésViszont fantasztikusan feldobtad a napom ezzel a fic-kel, köszönöm szépen az élményt, ezek a srácok mind tündériek. :D :3
Jarvis az új Captain Obvious. :D
TörlésNagyon örülök, hogy adtam valamit a napodhoz! :3 (És tündériek. Hmm. Bosszúállók tündér AU? :DDD #vizsgaidőszak #inkábbírnékmégnyolcezerficetminthogytanuljak #szépazélet)
Köszönöm a kommentet! ;u;
Szia!
VálaszTörlésEz olyan aranyos volt, hogy hihetetlen. :D Bucky és Tony hiába próbálkoznak, mert Steve elképesztő milyen kis vaksi és naiv, édes szíve. :D És tökéletesen illett hozzájuk a dalszöveg, egyszerűen aah. :DD
Xoxo.Bri.
Steve már csak ilyen. :D Örülök, hogy tetszett, és hogy írtál! :3 (És ugyeeee, annyira őőők.)
Törlés"- Uram, ön barátságzónába került – tájékoztatja Jarvis nyugodtan teremtőjét."
VálaszTörlésJó, kész, eddig is nagyon tetszett, de ez a sor ez mindent vitt, ezen hangosan felröhögtem. XD De a többi része is nagyon jó lett, végre valami vidám fic velük, mindhármukkal (!), és Tony és Bucky nem utálják egymást, és oké, megvettél kilóra :D
Nem, hát ha már megemlítettem a bekezdésben, legyen már neki is valami szerepe. :DDD És én is úgy gondoltam, hogy így a rengeteg angst után/között/előtt kell ennyi feszültséglevezetés, hogy egy kicsit félretegyük a bosszúszomjukat és a nézeteltéréseiket, és csak szeressék egy kicsit egymást. :3
TörlésKöszönöm a kommentet, örülök, hogy tetszett. ♥
Hellóka. c:
VálaszTörlésEz valami eszméletlen édes volt, amilyen szerencsétlen volt mindenki, Steve meg értetlen, és azok a kis apró dolgok, amiken (fel)izgult mindenki.
Nagyon hiányzott a lelkemnek valami ilyen *gesztikulál az egész fic felé*, ami vidám és könnyed és Bucky/Steve/Tony. Mert senki se szerette eddig rajtam kívül ezt a hármast, mert #ShipWar. De most úgy megkönnyebbültem (azért is, mert összejöttek.)
Szóval köszönöm az élményt, nagyon jókat nevettem, a zenét pedig nem ismertem eddig, de már fél órája szerintem nonstop ezt hallgatom. :D
Óóó, nagyon-nagyon örülök, hogy tetszett! *w* És annak is, hogy eltaláltam ezzel, ami hiányzott a kis lelkednek. :3 És hát a sok angst meg feels-hegyek, meg shipwar, meg miegymás után azért nem rossz az, ha néha béka is van. :P
TörlésAmúgy én olvastam egyszer egy hasonlót, ami Tony/Steve/Bucky, ez az: http://doctoranddetective.blogspot.hu/2015/04/milk-and-two.html
Én köszönöm, hogy írtál! ;u;
Nem tudom, hogy az a béka direktes elírás volt-e, de imádom. <3
TörlésÉsúristenköszönömelolvastamésaarrrr.
(Igyekszem aktív olvasó lenni a követett blogjaimon, so... Meg ideje is volt felnéznem ide. .w.)
Jajj, nem. :'D De azért örülök, hogy tetszett a typo-m. xD
TörlésNa, helyes. Lassan én is a vizsgaidőszak végére érek és akkor belevetem magam mindenféle földi örömökbe. :D