2014. november 2., vasárnap

A hibrid és a macska



T h e  V a m p i r e  D i a r i e s.
Klaus Mikaelson a nyolcvanas évek Japánjában. Talán fluff-nak ítélhető kis darabka.

Egyszerű kartondoboz falai között fedezi fel a hang forrását. Esernyő az állat fölé, nehogy megfázzon. Ajkai félmosolyra húzódnak. }


Japán. 1984. Ködös, esős novemberi délután.

Niklaus Mikaelson teljes hosszában és szélességében nézegeti a csecsebecsékkel telezsúfolt kirakatot a forgalmas főutcán. Drága parfümök, olcsó porcelánszobrok, idejétmúlt írószerek csodálatos harmóniája lengi körbe az üzlet egyik falát képező üveget.

Belép.

Művészet minden apró zugban. A rádióból halk nyugatias japán zene szól. Zöldtea és rágógumi illata lepi el orrát, amint egy antik tükörből néz farkasszemet önmagával. Az idős eladó kérdésére egy bólintással válaszol, és újra kilép a nyüzsgő életbe.

Macskanyávogás. Elfojtottan, a vasút mellől. Egyszerű kartondoboz falai között fedezi fel a hang forrását. Esernyő az állat fölé, nehogy megfázzon. Ajkai félmosolyra húzódnak. Egy-egy odaadó érintés.

Továbblép.

Boldog szuszogás és jóllakottság terül el a díszes szőnyegen. Esőillat. Halk, nyugatias japán zene, egyenesen a rádióból. Édes semmittevés. Verseskötet a kézben.

A férfi lábát kellemesen simogatja a kád forró vize. A délutáni üzletben vett, kétes eredetű fürdősó. Sáros tappancsok. Dorombolás.

Két magára hagyott, egymásra talált lélek békés, váratlan találkozása a pislákoló lámpa fényénél.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése