2014. november 2., vasárnap

Lopott idő



H a r r y  P o t t e r.
Egy nem mindennapi páros, Bella Lestrange és Perselus Piton; a történet a hatodik könyv elején játszódik.

Amit szavakkal nem tudott kifejezni, megtette a sokat mondó, nyers pillantásokkal. Ezek mindig őszintébbek voltak, mint bármilyen kimondott szó. }


- Mondd, Bella – suttogott Perselus, ahogy a nyirkos, keskeny utcán elsiető Narcissa alakját figyelte az ablakból.
- Tudod, hogy miért maradtam.
- Tudom.
- Féregfark! – kiabált dühösen a nő, és megátkozta az ajtó mögött hallgatózó alakot. Arcán vad, őszinte mosoly ült, ahogy maga felé fordította a fekete hajú férfi fejét.
- Megölted Sirius Blacket – búgta Piton, és eltolta magától a másikat, hogy egy újabb üveg bort kibontson, és újra megtöltse a poharakat. Néhány korty után hideg szeme kissé megolvadni látszott.
- Érted tettem – felelt Bella. Kíváncsian leste a sötét varázslatok kivédését oktató tanár minden mozdulatát. Szerette ezt az örökös ridegséget, amit magából sugárzott. Már jó pár éve ismerték egymást, mégis annyi titok lengte körül a varázslót, hogy a boszorkány soha nem tudta, mi járhat a fejében. Érzelmeit mindig elrejtette, és ha nagy ritkán ki is mutatta, csak a szemén lehetett érzékelni a változást.
- Köszönöm – karját a nő dereka köré fonta, és mélyen a szemébe nézett. Amit szavakkal nem tudott kifejezni, megtette a sokat mondó, nyers pillantásokkal. Ezek mindig őszintébbek voltak, mint bármilyen kimondott szó.
- Ez természetes. Bárkit megölnék neked.
- Tudom.

Újabb vad mosoly. Egy vágytól izzó és egy fájdalmas tekintet. Összeérő ajkak.

- Miért tetted le a Megszeghetetlen esküt? – kérdezte Bellatrix. Türelmetlenül várta a választ, mert tényleg nem tudta, miért tette meg ezt Perselus.
- Mert te kértél meg rá – mondta a kérdezett, és komolyan nézett a nőre, mintha nem értené a kérdés mivoltát. Hiszen olyan nyilvánvaló volt az ok!
- Meghalnék érted. Egy szavadba kerül – folytatta. Sápadt arcán az árnyak játszottak, ahogy behúzta a függönyt. Minden mozdulatát kísérte egy ragyogó szempár.
- Nem maradhatok sokáig. Nem gyanakodhatnak – suttogta a dús, kócos sötét haj tulajdonosa, és újabb csókkal ajándékozta meg vendéglátóját.
- Mikor látjuk egymást legközelebb?
- Nem tudom. De a jel izzásából rá fogunk jönni – lehelte szomorkásan ezt a keserű mondatot a férfi szájába. Az ajtó felé indult, keze néhány másodpercig a kilincset szorongatta tétován.
- Vigyázz magadra – sóhajtotta Piton, majd bezárta az ajtót. Ugyanúgy nézte Bella távozó alakját, mint korábban Narcissáét.

Egyedül maradt Féregfarkkal. Ismét.


2 megjegyzés:

  1. Éljen a Harry Potter fandom!
    Bevallom, én sohasem gondoltam úgy rájuk, mint párosra, de elnyerted velük a tetszésem. :) Olyan csöndes, a világ és néha maguk felé is rejtett, de nyílt és őszinte. Elismerésem.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Éljen sokáig Voldemort! (ja, mégse)

      Jaj, hát örülök, hogy tetszett :3 szerintem nagyon kis egymásnak valók, Bella a túlzott érzelmeivel és Perselus a higgadtságával.

      Köszönöm az elismerést és a hozzászólást is. :)))

      Törlés