Lopott idő

H a r r y  P o t t e r.

Egy nem mindennapi páros, Bella Lestrange és Perselus Piton; a történet a hatodik könyv elején játszódik.

{ Amit szavakkal nem tudott kifejezni, megtette a sokat mondó, nyers pillantásokkal. Ezek mindig őszintébbek voltak, mint bármilyen kimondott szó. }

- Mondd, Bella – suttogott Perselus, ahogy a nyirkos, keskeny utcán elsiető Narcissa alakját figyelte az ablakból.

- Tudod, hogy miért maradtam.

- Tudom.

- Féregfark! – kiabált dühösen a nő, és megátkozta az ajtó mögött hallgatózó alakot. Arcán vad, őszinte mosoly ült, ahogy maga felé fordította a fekete hajú férfi fejét.

- Megölted Sirius Blacket – búgta Piton, és eltolta magától a másikat, hogy egy újabb üveg bort kibontson, és újra megtöltse a poharakat. Néhány korty után hideg szeme kissé megolvadni látszott.

- Érted tettem – felelt Bella. Kíváncsian leste a sötét varázslatok kivédését oktató tanár minden mozdulatát. Szerette ezt az örökös ridegséget, amit magából sugárzott. Már jó pár éve ismerték egymást, mégis annyi titok lengte körül a varázslót, hogy a boszorkány soha nem tudta, mi járhat a fejében. Érzelmeit mindig elrejtette, és ha nagy ritkán ki is mutatta, csak a szemén lehetett érzékelni a változást.

- Köszönöm – karját a nő dereka köré fonta, és mélyen a szemébe nézett. Amit szavakkal nem tudott kifejezni, megtette a sokat mondó, nyers pillantásokkal. Ezek mindig őszintébbek voltak, mint bármilyen kimondott szó.

- Ez természetes. Bárkit megölnék neked.

- Tudom.

Újabb vad mosoly. Egy vágytól izzó és egy fájdalmas tekintet. Összeérő ajkak.

- Miért tetted le a Megszeghetetlen esküt? – kérdezte Bellatrix. Türelmetlenül várta a választ, mert tényleg nem tudta, miért tette meg ezt Perselus.

- Mert te kértél meg rá – mondta a kérdezett, és komolyan nézett a nőre, mintha nem értené a kérdés mivoltát. Hiszen olyan nyilvánvaló volt az ok!

- Meghalnék érted. Egy szavadba kerül – folytatta. Sápadt arcán az árnyak játszottak, ahogy behúzta a függönyt. Minden mozdulatát kísérte egy ragyogó szempár.

- Nem maradhatok sokáig. Nem gyanakodhatnak – suttogta a dús, kócos sötét haj tulajdonosa, és újabb csókkal ajándékozta meg vendéglátóját.

- Mikor látjuk egymást legközelebb?

- Nem tudom. De a jel izzásából rá fogunk jönni – lehelte szomorkásan ezt a keserű mondatot a férfi szájába. Az ajtó felé indult, keze néhány másodpercig a kilincset szorongatta tétován.

- Vigyázz magadra – sóhajtotta Piton, majd bezárta az ajtót. Ugyanúgy nézte Bella távozó alakját, mint korábban Narcissáét.

Egyedül maradt Féregfarkkal. Ismét.