Mert nem tetszik a hajad

T e e n  W o l f.

Hogyan is kezdődhetett a Stydia? A sztori erre a kérdésre ad egy lehetséges választ. Olyan fluff, hogy már néhol fájdalmas is.

{ Azon agyalt, vajon mi baja lehet a hajának, hiszen tegnap este mosta meg. Hátranézett az angyalra. Pillantásuk egy másodperc erejéig összefonódott. }

Óvodai farsang, kiskutya csoport.

A sok Batmannek öltözött fiú között elvegyült a csoport legvidámabb, legelevenebb tagja. Stiles – ahogy mindenki hívta – éppen egy egész szelet diós süteményt tömött mohón a szájába, de amennyire a helyzet engedte, folytatta a barátaival való beszélgetést.

- …és aztán apukám odament, és minden gonosztevő megijedt tőle és el is futottak – fejezte be mondandóját büszkén. A seriff fiaként mindig is abban hitt, hogy apja egy szuperhős, aki távol tartja a várostól a rossz embereket.

- De király! – lelkesedtek a körülötte állók, és titokban azt kívánták, hogy az ő édesapjuk is ilyen bátor legyen.

Időközben a hercegnők és tündérek is szállingózni kezdtek a terembe. Táncoltak, nevettek, és elhessegették az őket piszkáló fiúkat.

Stiles megpillantott egy vöröses hajú angyalt, aki magányosan üldögélt egy asztal mellett. Odament hozzá.

- Szia! Szép a ruhád – huppant le a lány mellé.

- Tudom – hangzott a válasz. Lydia ujjaival az asztalon dobolt és unottan sandított a tömeg felé. Gondolatai valahol egészen máshol járhattak.

- Táncolsz velem?

- Nem.

- Miért nem?

- Mert… Azért, mert… - végül a fiúra emelte zöldes szemeit. – Mert nem tetszik a hajad.

Batman csalódottan ballagott vissza társaihoz. Azon agyalt, vajon mi baja lehet a hajának, hiszen tegnap este mosta meg. Hátranézett az angyalra. Pillantásuk egy másodperc erejéig összefonódott.

Stiles akkor még nem is sejtette, hány évet tölt majd el ennek a pillantásnak a foglyaként, hány átsírt éjszaka és hány epekedő gondolat forrása lesz ez az egyetlen pillantás.